Amint arról több országos sajtóorgánum is beszámolt az elmúlt esztendő derekán hatalmas felhőszakadás öntötte el a fővárost és környékét. Nem kerülte el az ítéletidő Vecsést sem. A Lincoln úti aluljáróba beömlő víz totálkárossá tett egy személygépkocsit, mivel gyakorlatilag teljes egészében elöntötte azt.

A gépjármű tulajdonosa kérte az Önkormányzatot, hogy térítse meg kárát, az Önkormányzat azonban elutasította igényét azzal az indokolással, hogy a rendkívüli mennyiségű esővíz „vis maiornak” tekintendő, így nem állapítható meg a felelőssége.

Bepereltük az Önkormányzatot, amelynek eredményeként elsőfokon megállapította az Önkormányzat kártérítési felelősségét a bíróság. Ítéletében többek között kimondta, hogy:

"Az Országos Meteorológiai Szolgálat felperes által csatolt tájékoztatása szerint Vecsésen a perbeli esőzés az elmúlt tíz év tíz legnagyobb esőzései között nem szerepel. Ezek utóbbiak közül egyébként a leghevesebb során 10 perces csapadékösszeg 20,7 mm volt, míg a perbeli esetben a szakértő tanulmány szerint a leghevesebb esőzéskor 9,5 mm volt a 10 perces csapadékösszeg. Minderre tekintettel a bíróság megállapította, hogy a perbeli esőzés nem tekinthető vis maiornak, mivel nem volt előre nem látható hevességű.”

„Az alperes által csatolt és a felek által nem vitatott szakértői tanulmány egyértelműen tartalmazza, hogy a perbeli aluljáró rendelkezett vízjogi létesítési engedéllyel, ugyanakkor az 1999 óta létező MSZ EN 752-es szabványnak nem felelt meg a kialakítása, mivel 2 éves visszatérési idejű csapadékmennyiségre van méretezve, miközben a szabvány 10 éves visszatérési időre méretezést javasol. Figyelemmel arra, hogy az alperes a vonatkozó jogszabályoknak megfelelően építette az aluljárót, az rendelkezik a szükséges engedélyekkel, önmagában a kivitelezés miatt a felróhatósága nem volt megállapítható. Tekintettel azonban az Országos Meteorológiai Szolgálat fentebb hivatkozott jelentésére, nyilvánvaló tény, hogy a kiépített rendszer nem felel meg a helyi időjárási viszonyoknak, mivel igenis előfordulnak a perbelivel azonos hevességű, 10 éves visszatérési idejű esőzések, melyeket a rendszer nem tud elvezetni. Továbbá, a csatolt szakértői tanulmány alapján a helyzetet fokozták az üzemeltetési hiányosságok, külön kiemeli, hogy a rendszer megfelelő karbantartására, illetve tisztítására nagyobb figyelmet kell fordítani. Megállapítható tehát, hogy az alperes nem tett a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 34. § (1) bekezdésében foglalt kötelezettségének eleget, mivel a közút kezelőjeként nem gondoskodott arról, hogy a perbeli aluljárót magába foglaló közút a biztonságos közlekedésre alkalmas legyen. Mindezekre tekintettel a bíróság megítélése szerint a perbeli aluljáró csapadékvíz elvezető rendszerének működtetése során az alperesi felróhatóság fennáll.”

(Monori Bíróság ítéletének indokolása)
 

A fentiek alapján csak arra tudjuk ösztökélni a hasonlóan járt károsultakat, hogy ne fogadják el a közút kezelőjének „vis maior”-ra való hivatkozását, hanem forduljanak bírósághoz és érvényesítsék jogos igényüket.

 A cikket írta. dr. Újvári Zoltán

ÚJVÁRI ÉS BÁJI-PATAY ÜGYVÉDI IRODA

A napokban több televízió és online újság is foglalkozott az ősszel sajnos mindig aktuális vadbalesetekkel. Meglepődve tapasztaltuk, hogy teljes a káosz az információ nyújtás kapcsán. A megszólaltatott biztosítási szakemberek is csak részigazságokat mondtak a média képviselői részére. Mindenhol azt a tájékoztatást hallhattuk, hogy ha nincs CASCO biztosítása a gépkocsi tulajdonosának, akkor magának kell viselnie az okozott kárt. Ez így nem igaz.

Bár már foglalkoztunk a témával, de szükségesnek látjuk így "szezon" kezdetén újra, kissé bővebben megtárgyalni a dolgot.

Fotó: felegyhazikozlony.eu

A felelősség kérdésével később foglalkozunk. Először vegyük át, hogy mit kell tenni egy vadgázolás esetén.

Függetlenül attól, hogy hol történt a baleset:

1. Azonnal hívjunk rendőrt és ragaszkodjunk ahhoz, hogy végezzenek helyszínelést.

2. A rendőr segítségével értesítsük a vadásztársaság illetékesét és szintén ragaszkodjunk hozzá, hogy jöjjön a helyszínre és egyrészt szállítsa el a vadat, másrészt kérjünk tőle tájékoztatást a vadásztársaság címéről és a vadásztársaság esetleges felelősségbiztosítójáról.

3. Amennyiben a vadállat nem pusztult el a balesetben és elhagyta a helyszínt, abban az esetben készítsünk fényképfelvételeket a nyomokról és kérjük ezt az eljáró rendőrtől is.

4. Ha a vadásztársaság rendelkezik felelősségbiztosítással, akkor azzal a biztosítóval rögzíttessük gépkocsink sérüléseit. Ennek hiányában a saját felelősségbiztosítónknál kérjünk ún. „szívességi kárfelvételt”.

Amikor a lehetséges felelőst keressük, akkor különbséget kell tennünk a vadgázolás helye szerint. Történhet a vadgázolás közúton (főutak, alsóbb rendű utak) és autópályán, autóúton.

Közúton történő vadgázolás esetén csak akkor felel a vadásztársaság, ha a tevékenységével összefüggésben oda voltak szoktatva az állatok (pl. közeli etető, vagy itató hely), vagy éppen vadászatot tartanak a közút közelében és ennek következményeként váltott ki a vad. A másik feltétel a felelősség fennállásához, hogy ne legyen kihelyezve vadveszélyt jelző tábla. Amennyiben e feltételek fennállnak, úgy CASCO biztosítás hiánya esetén is megtérül a kárunk a vadásztársaság pénztárcájából.

Fotó: autoszektor.hu

Autópályán, autóúton történő vadgázolás esetén a fenti négy teendőn kívül további feladatunk még:

1. A baleset helyszínétől oda-vissza járjuk be a rendőrrel a vadvédő kerítés 1-1 km-es szakaszát és ha hiba, hiány fedezhető fel a kerítésen, azt rögzíttessük a rendőrrel és készítsünk róla mi is fényképfelvételt.

2. Amennyiben a vadvédő kerítés magassága kívánnivalót hagy maga után (túl alacsony), vagy a kerítés felett nem húzódik egy rikító, színes vezérfonal (ez ijeszti el a szarvast és az őzeket), abban az esetben ennek tényét is rögzíttessük a rendőrrel és dokumentáljuk mi magunk is.

- Abban az esetben, ha valamely autópálya tartozék hiánya, hibája miatt jutott fel a vadállat az úttestre, akkor az autópálya/autóút kezelője a felelős,

- Az autópálya tartozékok hibátlan volta esetén pedig a vadásztársaság lesz köteles megtéríteni kárunkat.

Fotó: autoszektor.hu

Összegezve közúton két együttesfeltétel fennállta esetén, míg autópályán, autóúton minden esetben megtérül kárunk akkor is, ha nem rendelkeztünk CASCO biztosítással.

A cikket írta: dr. Újvári Zoltán

ÚJVÁRI ÉS BÁJI-PATAY ÜGYVÉDI IRODA

Megbízónk az elmúlt esztendőben közlekedési baleset vétlen részese volt. A balesetet követően a vétkes sofőr azonnal elismerte a felelősségét és a helyszínen kitöltésre került a kék-sárga baleseti bejelentő lap.

Ügyfelünk ezt követően bejelentette kárát ahhoz a biztosítóhoz, amit a vétkes sofőr a baleseti bejelentőn – kötvényszámmal alátámasztva – megjelölt. Azonban rutintalansága okán elmulasztotta megjelölni azt a nem elhanyagolható tényt, hogy neki egyébként CASCO biztosítása is volt a baleset idején.

A kárrendezés megkezdődött és Megbízónk ennek időtartamára bérautóval pótolta saját összetört gépkocsiját, amelynek költségét ugyancsak szándékában állt a biztosítóval szemben érvényesíteni.

A kárfelvételt követően derült arra fény, hogy az okozó által megjelölt biztosító nem állt fedezetben a baleset idején, ezért a kárrendező biztosító továbbította a komplett káranyagot a MABISZ-hoz. A MABISZ ügyintézése során derült ki, hogy Ügyfelünknek érvényes CASCO biztosítása volt a baleset idején, ezért a 2009. évi LXII. törvény 36. § (1) bekezdése alapján a MABISZ továbbította a káranyagot Megbízónk CASCO biztosítását gondozó biztosítójához. A CASCO biztosítás terhére végre kifizetésre került a javítási költség 90%-a, míg a fennmaradó 10%-ot a MABISZ fizette meg. Azért került erre a bonyolultnak tűnő ügyintézésre sor, mert a fent citált jogszabályhely a következőképpen rendelkezik:

„36. § (1) A Kártalanítási Számla kezelője kizárólag olyan mértékben köteles helytállni, amilyen mértékben a károsult a kárának megtérítését a társadalombiztosítás vagy vagyon- és felelősségbiztosítás alapján nem követelheti.”

A javítási költség megtérítését követően Károsultunk benyújtotta igényét a MABISZ-hoz az eddigre már 450.000,- Ft-ra (45 napi tétel) rúgó bérgépkocsi költségének megtérítése iránt. A MABISZ azonban ennek csak töredékét, 14 napot tartott téríthetőnek a további igényt elutasította.

Bepereltük a MABISZ-t a fennmaradó bérgépkocsi költség megtérítése miatt, amely igényünket sajnos az elsőfokú bíróság elutasított. Ítélete indokolásában rámutatott, hogy álláspontja szerint elvárható a károsulttól, hogy minden olyan lényeges körülményt, amely a zökkenőmentes kárrendezéshez szükséges bocsájtson a biztosító rendelkezésére.

Az elutasító ítéletet nem fogadtuk el, fellebbeztünk. Előadtuk a Törvényszék előtt, hogy egy merőben új, csak 2009 óta élő szabály, hogy a károsult biztosítási fedezettel nem rendelkező károkozó által okozott kárát elsősorban érvényes CASCO biztosítása terhére és nem a MABISZ erre rendelkezésre álló kártalanítási számlája terhére jogosult és köteles rendeztetni. A laikus károsulttól nem várható el, hogy egy ilyen részletszabályt – külön tájékoztatás hiányában – ismerjen. Ráadásul a kárt nem ő, hanem a vétkes gépkocsivezető okozta, aki ráadásul valótlanul állította azt, hogy érvényes felelősségbiztosítással rendelkezik, mely állítás valósága esetén a CASCO szerződés léte vagy hiánya irreleváns lenne. A Törvényszék elfogadva érvelésünket kötelezte a MABISZ-t a teljes bérgépkocsi költség megfizetésére, így Megbízónk másfél éves pereskedés árán hozzájutott teljes kárához.

Az eset tanúsága az, hogy a másfél éves pereskedés elkerülhető lett volna azzal, ha a károsult Ügyfél kicsit figyelmesebben tölti ki a kárbejelentő nyomtatványt és feltünteti már akkor annak tényét, hogy CASCO szerződéssel rendelkezett a baleset idején.

A cikket írta: dr. Újvári Zoltán

ÚJVÁRI ÉS BÁJI-PATAY ÜGYVÉDI IRODA

Beköszöntött a nyár és ezzel együtt a kerékpározás ideje. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a közúti közlekedés leginkább veszélyeztetett szereplői a kerékpárosok. E kijelentésünk megtételekor nem pusztán a közlekedés egyéb szereplői – klasszikusan gépjárművek – jelenlétére gondolunk rizikófaktorként, hanem sajnos a kerékpárosok számára nyújtott mai magyar közlekedési infrastruktúra is olyan, amely számos veszélyforrást hordoz magában.

Példálózó jelleggel megismertetünk néhány esetet irodánk elmúlt néhány évéből.

1. Ügyfelünk kiépített kerékpárúton közlekedett, amikor a felette lévő faág letört, ráesett, aminek következtében a kerékpáros elesett és eltörött a csípőcsontja.

A bíróság nem csak kártérítési, de büntetőjogi felelősséget is megállapított az ügyben a fa elhanyagoltsága miatt.

2. Gyanútlan megbízónk budai kertvárosi környezetben kerékpározott, amikor egy keresztbe kifeszített láncba ütközött és az esése következtében eltörött az orsócsontja.

A lánc azért nem volt látható, mert erős napsütötte időben egy fa beárnyékolta a baleset helyét és emiatt nem volt jól érzékelhető a lánc. A bíróság kártérítő felelősséget állapított meg ebben az esetben is.

3. Vasárnap délutáni kerékpározás során Ügyfelünk egy úthiba következtében elvesztette uralmát kerékpárja fölött, elesett és eltörött a kulcscsontja.

Ebben az ügyben is sor került kártérítési felelősség megállapítására.

Adja magát a kérdés. Ki felel és miért felel ezekben az esetekben?

Ki felel?

Minden egyes baleset esetén meg kell keresni azt az okot, amely a baleset bekövetkezéséhez vezetett (eseteinkben korhadt faág, nem jelzett útakadály, úthiba). Az ok feltárását követően további vizsgálatot kíván, hogy ez kinek az érdekkörében van. Azaz ki a tulajdonos, kezelő vagy ki az, aki az előidézett baleseti okért egyébként felelős. Ha ez tisztázásra került, akkor semmi sem zárja el attól a szerencsétlenül járt kerékpárost, hogy bekövetkezett kárát (dologi károk, költségek, járadékok, sérelemdíj) a baleseti okért felelős természetes vagy jogi személlyel szemben érvényesítse.

Érdekességként jegyezzük meg, hogy mindhárom fenti eset belterületen következett be kerékpárúton. Így mindhárom esetben a kerékpárutat kezelő Önkormányzatnak kellett a károsultak kárát maradéktalanul megtéríteniük. De természetesen előfordulhat olyan eset is, amikor természetes személy felelős a baleset okáért. A példa kedvéért tegyük fel, hogy a KRESZ szerinti szűk körben megengedett módon járdán kerékpározunk és a ház udvarában lévő elhanyagolt állapotú fának törik le a gallya, esik ránk és okoz nekünk sérülést. Ebben az esetben természetesen a ház tulajdonos természetes személy lesz köteles megtéríteni kárunkat.

Miért felel?

Az 1988. évi I. törvény A közúti közlekedésről szerint „A közút kezelője - az országos és a helyi közutak kezeléséről szóló jogszabályok szerint eljárva - köteles gondoskodni arról, hogy a közút a biztonságos közlekedésre alkalmas, közvetlen környezete esztétikus és kulturált legyen.” Következésképpen, amikor az utak, a közlekedési műtárgyak, vagy az utak környezetének (például növényzet) minősége miatt kerékpáros balesetet szenved valaki, akkor az út kezelője/tulajdonosa a fenti jogszabályhely alapján köteles a károsult teljes kárát megtéríteni.

Összegzésképpen arra biztatunk minden pórul járt kerékpárost, hogy ne fogadja el csendben a kialakult helyzetet, hanem keresse meg a balesetért felelős személyt és kérje rajta számon bekövetkezett anyagi és egyéb sérelmeit.

A cikket írta: dr. Újvári Zoltán

ÚJVÁRI ÉS BÁJI-PATAY ÜGYVÉDI IRODA

A balesetek egyik legnagyobb klasszikusa, amikor egy lámpával védett kereszteződésben ütközünk tőlünk jobbról vagy balról érkező gépkocsival. Nincs független szemtanú, nincs térfigyelő kamera. Nincs olyan objektív bizonyíték, ami alátámasztaná, vagy éppenséggel cáfolná vétkességünket. 

A vita ezekben a helyzetekben természetszerűleg kialakul a felek között. Valamelyik fél rendőrt hív. A rosszabbik eset, amikor az intézkedő rendőr intuícióira - egyfajta helyi jogalkalmazó szerv - hagyatkozva beletörődünk abba, hogy mi szegtünk KRESZ szabályt. A jobbik eset nyilván, amikor a balesetben részes másik fél teszi ugyanezt.

De mi történik akkor, ha két csökönyös ember találja magát egymással szembe és senki sem ismeri el a saját vétkességét? A válasz egyszerű: szabálysértési eljárás indul… 

De ki ellen?

Az intézkedő rendőri szerv, mint elsőfokú szabálysértési hatóság - jogszabályi kötelessége alapján - már a helyszínen begyűjt minden olyan adatot, információt (fotók, helyszínrajz, stb.), ami számára az elsőfokú döntés meghozatalához szükségesnek látszik. Ugyanis első fokon egy nyolc napi gyógyulásnál nem súlyosabb személyi sérüléssel járó közlekedési baleset esetén a baleset helye szerint illetékes rendőrség végzi el a nyomrögzítést, a bizonyítékok beszerzését és ugyenezen szerv dönt a felelősség kérdésében is.

A bizonyítási eljárás szerencsétlenebb lefolyása az, amikor csak a helyszínen rögzített adatok alapján dönt az arra illetékes szabálysértési előadó a felelősség kérdésében. Ebben az esetben sincs okunk csüggedésre kedvezőtlen döntés esetén. A számunkra hátrányos szabálysértési határozat kézhezvételétől számított nyolc napon belül kérhetjük személyes meghallgatásunkat az ügyben.

Kissé alaposabb vizsgálat során sor kerülhet szakértő kirendelésére, aki reményeink szerint alátámasztja igazunkat. Ha mégsem, abban az esetben is a személyes meghallgatáshoz jogunk van.

Ha ezt követően sem változik az első fokú szabálysértési hatóság véleménye, akkor kérhetjük, hogy az arra illetékes bíróság tartson tárgyalást, folytasson le bizonyítást ügyünkben.

Visszakanyarodva blogunk témájához a mai napon is erre került sor. A rendőrség, mint elsőfokú szabálysértési szerv szakértőt rendelt ki az adott ügyben. A szakértő nagyobb VALÓSZÍNŰSÉGGEL állította azt, hogy Ügyfelünk haladt át a piros, TILOS jelzésen, így első fokon pénzbírságot és járművezetéstől eltiltást szabtak ki rá.

A tárgyaláson megjelent a gépjárműszakértő is. Feltettük neki a kérdést: MINDEN KÉTSÉGET KIZÁRÓ MÓDON ki meri jelenteni, amit állít vagy CSAK VALÓSZÍNŰSÍTI állítását. Nem merte. Csak valószínűsítette.

Ezt követően könnyű dolgunk volt. Ugyanis csakúgy, mint a büntető eljárások során a szabálysértési eljárásoknál is irányadó az a jogi szabályozás, hogy a MINDEN KÉTSÉGET KIZÁRÓAN NEM BIZONYÍTOTT TÉNYT a terhelt terhére értékelni NEM LEHET.

Minderre tekintettel a mai ügyben a bíróság az eljárást bizonyítottság hiányban megszüntette azzal, hogy minden eljárási költség az állam terhén marad.

A cikk szerzője: dr. Újvári Zoltán

ÚJVÁRI ÉS BÁJI-PATAY ÜGYVÉDI IRODA

Játszóházban, kalandparkban gyermekünk személyi sérülést szenved játék közben. Milyen lehetőségeink vannak ebben az esetben? Kivel szemben kérhetjük a keletkezett kár megtérítését?

Csak az idei esztendőben ezideáig két szerencsétlenül járt család kereste fel irodánkat ugyanazzal a természetű üggyel. Gyermekük születésnapi zsúr keretében játszóházban játszott barátaival, amikor egy szerencsétlen esést követően csontjuk tört a trambulinon. Mindkét esetben a játszóházat üzemeltető vállalkozás elhárította a felelősséget mondván „ők felhívták arra a figyelmet, hogy a gyermekek testi épségéért nem vállalnak felelősséget”.

Vajon igazuk van a vállalkozásoknak? Egy jól látható helyen elhelyezett felelősségkizáró tábla valóban felmenti őket minden anyagi felelősség alól?

A válaszom természetesen az, hogy NEM. De nézzünk a dolgok mélyére. Mi is történik jogi értelemben olyankor, amikor gyermekünket játszóházba visszük és az ott telepített játékokkal játszik a pici?

Az üzemeltető és közöttünk azzal, hogy befizetjük a játszóház belépő díját egy szerződés jön létre, amely alapján jogosulttá válik gyermekünk a játékok használatára. Amennyiben gyermekünk a játék során sérülést szenved, akkor nem történik más, minthogy a játék üzemeltetője hibásan teljesíti a szerződést, hiszen a játéknak rendeltetésszerű használat esetén nem lenne szabad sérülést okoznia a gyermek számára. A sérülés egyben károsodást is jelent, amely kárt (költségek, esetleg dologi károk, sérelemdíj, stb.) a játék üzemeltetőjének kell megtérítenie akkor is, ha kihelyezte a felelősségkizáró „bűvös” táblát.

Miért?

Ennek magyarázatát a Polgári Törvénykönyvünk 6:152. §-a adja meg, amely a következőképpen rendelkezik: „A szándékosan okozott, további emberi életet, testi épséget vagy egészséget megkárosító szerződésszegésért való felelősséget korlátozó vagy kizáró szerződési kikötés semmis.”

Azaz hiába a tábla, annak tartalma jogszabályba ütközik, így semmis. Nem képezi a felek között létrejött szerződés részét, így semmi sem gátolja meg abban a szerencsétlenül járt családokat, hogy a játszóház üzemeltetése során gyermekük által elszenvedett kárigényüket az üzemeltetővel szemben sikeresen érvényesítsék.

A cikket írta: dr. Újvári Zoltán

ÚJVÁRI ÉS BÁJI-PATAY ÜGYVÉDI IRODA

Legutóbbi írásunkban összefoglaltuk azokat a polgári-. és büntetőjogi felelősség körében hasznos információkat, amelyek ismerete megkerülhetetlen a szörnyű tragédia kapcsán. Az idő előrehaladtával - és néhány károsulttal való eszmecsere után - azonban fel kellett ismernünk, hogy vannak olyan további kérdések, amelyek megválaszolása segítséget nyújthat a szerencsétlenül járt károsultaknak és azok hozzátartozóinak. Mik ezek a kérdések, amelyek jelenleg még meglehetős összevisszaságot okoznak az ügyben rendszert keresőknek? 

fotó: PDP

Mit térít a biztosító? Melyik biztosító térít? Miért az a biztosító térít?

Jelen szomorú ügyre is irányadó az az elv, hogy a károkozónak az eredeti állapotot kell helyreállítania. Ennek lehetetlensége esetén kell az okozott kárt (amely nyilván a szó klasszikus értelmében sajnos nem lehetséges) pénzben megtérítenie. Az okozott kárt megtéríteni, azonban annál többet nem, mert az már az ún. “káron szerzés tilalmába” ütközne. Ma már tény, hogy egyesek kötöttek saját maguk részére utasbiztosítási szerződést. Mára már az is tény, hogy az utazás szervezője is kötött az utasok számára balesetbiztosítást. Az autóbusznak is van kötelező felelősségbiztosítási szerződése. Most akkor mely biztosító mennyit és miért köteles kártérítés címén megfizetni?

Utas-, és balesetbiztosítás

A saját jogon és az utazásszervező által kötött balesetbiztosítások esetében a biztosítók nem kártérítést fizetnek a károsultaknak, hanem biztosítási szolgáltatást teljesítenek. Ebben a helyzetben a biztosító és a szerződő fél (biztosított-károsult) között egy szerződés jön létre, amely alapján, ha bekövetkezik - a felek közötti szerződésben rögzített - valamilyen károsító esemény, akkor a biztosító a szerződésben előre meghatározott összegű biztosítási szolgáltatást teljesít. És itt van a kutya elásva. Nem kártérítést fizet, ahogyan az a köztudatban él, hanem teljesíti azt a szerződéses kötelezettségét, amelyet a szerződés megkötésekor a díj befizetése ellenében vállalt. Esetünkben is taksálva van az, hogy milyen egészségkárosodás milyen összegű szolgáltatás, illetve a halál milyen összegű szolgáltatás kifizetését teszi kötelezővé az erre kockázatot vállalt biztosító részére a szerződés alapján.

Felelősségbiztosítás 

A balesetet elszenvedett busz kötelező gépjármű-felelősségbiztosítója fogja a károsultak kárát ténylegesen megtéríteni. Minden károsult és azok hozzátartozója, továbbá minden elhunyt hozzátartozója a busz felelősségbiztosítójától tudja követelni vagyoni kárait, költségeit és a neki jogosan járó sérelemdíjat. Borítékolható, hogy a kárrendezés során “be fog próbálkozni” a biztostító azzal a trükkel, hogy a tényleges kárnak az utasbiztosítás fentiekben taglalt és kifizetett összegével csökkentett részét kell csak megfizetnie, mivel a teljes kár megfizetése - figyelemmel az utasbiztosítások kifizetett összegeire - a “káron szerzés tilalmába” ütközne. Ezt nem szabad elfogadni, mivel a hatályos jogszabályi környezet ezzel éppen ellentétben áll. Igenis követelni kell a biztosítótól minden dologi kárunkat (ingóságainkban bekövetkezett károk), minden költségünket (a tragédia miatt felmerült kiadásaink) és a teljes sérelemdíjat (személyiségi jogaink megsértése miatti káraink).

fotó: PDP

Esetleges egyezség kötés a biztosítóval és annak időszerűsége

Meglepődve tapasztaljuk az érintettek beszámolói alapján, hogy a kártérítésben érintett biztosító meglehetősen nagy aktivitást mutat a károk mielőbbi rendezése érdekében. Néha érkeznek bántóan tárgyszerű telefonhívások a megsemmisült sílécek beszerzési számláinak rendelkezésre bocsájtása érdekében és még sorolhatnánk. Más ügyekben ezt a fajta tárgyszerűséget és “professzionalitást” sajnos nem tapasztaljuk. Ebben a helyzetben a károsultaknak mindenképpen figyelniük kell arra, hogy:

• A dologi károk objektívek, azok már rendezhetőek,
• A költségek még nem jutottak nyugvópontra (azok gyarapodása várható),
• A sérelemdíj mértéke néhány nappal a tragédia bekövetkezése után meghatározhatatlan, mivel:
• A túlélők testi és lelki egészsége még nem kialakult,
• Az elhunytak hozzátartozói lelki egészsége (gyászreakció) pártíznappal a baleset után nem diagnosztizálható.

A fenti ismeretlen tényezők hiányában nincsenek a károsultak korrekt egyezségkötési helyzetben a biztosítóval szemben. Így csak azt tudjuk javasolni, hogy várják meg azt a körülbelüli fél-egy évet, mire “minden a helyére kerül” és a tényleges kártérítéshez jutnak a kárfizetésre kötelezett biztosítótól.

A cikket írták: dr. Ikanov Gábor & dr. Báji-Patay Gergely & dr. Újvári Zoltán

Újvári és Báji-Patay Ügyvédi Iroda

Honlap Facebook

Alig kezdődött el az újév és ismételten egy nagyon súlyos buszbaleset híre rázta meg a közvéleményt. Tizenhat értelmetlen halál és számos súlyos személyi sérüléssel kapcsolatban szinte naponta jelentek meg a legkülönbözőbb hírek, mind a baleset okára, mind pedig annak következményeire vonatkozóan. A baleset után megjelent „hírek” arra sarkaltak minket, hogy rendhagyó posztunkban pár gondolattal és észrevétellel igyekezzünk a balesetben megsérült emberek segítségére lenni, talán ezzel egy kicsit megkönnyítve a felelősségi kérdések megválaszolását.

fotó: 24.hu

Az ilyen típusú baleseteknél érdemes a felelősség kérdését kettő részre bontani, azaz egyrészről büntető jogilag, másrészről pedig polgári (kártérítés) jogilag is megvizsgálni az ügyet.

Büntetőjogilag gyakorlatilag a felelősség kérdése a Veronai Rendőrkapitányság által jelenleg is végzett nyomozati eljárás eredményétől függően fog alakulni, melyen túlmenően természetesen felmerülhetnek egyéb büntetőjogi kérdések is. Sajtóhírek alapján jelenleg az tudható, hogy a magyar nyomozóhatóság is büntetőeljárás keretében vizsgálja a baleset körülményeit, konkrétan azt, hogy a balesettel érintett busz rendelkezett-e az összes szükséges engedéllyel, műszaki állapota megfelelő volt-e, illetőleg a buszvezetők egészségi állapota megfelelő volt-e a baleset időpontjában? Ez azért lényeges, mivel ha a fenti körben hiányosságokat, szabálytalanságokat állapítanának meg és ezek okozati összefüggésbe hozhatóak a balesettel, annyiban a büntetőjogi felelősséggel érintett személyek köre bővülhet.

Kártérítés jogi szempontból azonban azt kell mondani, hogy a büntetőeljárás eredménye semmilyen szinten nem befolyásolhatja a buszon (akár lelkileg, akár testileg) megsérült személyek, avagy az elhalálozott emberek hozzátartozóinak a kárigényét.

Nem szoktunk ilyet állítani, de jelen esetben 100 %-os biztonsággal állítható, hogy a károsultak hozzá fognak jutni a részükre járó kártérítéshez, illetve sérelemdíjhoz. Ezt a körülményt a busz kötelező felelősségbiztosítója is tudatta közleményében, ami önmagában nézve persze dicséretes, de semmi olyan különösebb dolgot nem tartalmaz, mely ne lenne elvárható hasonló esetekben. Kérdésként persze felmerül bennünk, hogy ezt a gyakorlatot a biztosító(k) tovább fogja-e folytatni más ügyek tekintetében is, tekintettel arra, hogy ez jelenleg egyáltalán nem megszokott gyakorlat(uk).

A baleset után napi szinten röppentek fel a legkülönbözőbb hírek, melyek egy része – finoman fogalmazva is – köszönő viszonyban sincs a magyarországi kártérítési- és biztosítási joggal, a kialakult ítélkezési gyakorlattal.

Tényként kell rögzíteni, hogy a magyar busz, magyar kötelező felelősségbiztosítója a magyar jog és a magyar viszonyok (ún. kialakult ítélkezési gyakorlat) alapján fogja a balesettel kapcsolatban felmerült vagyoni károkat, illetőleg a sérelemdíjat megtéríteni. Nem felel meg a valóságnak, hogy a biztosító ebben az esetben eltekint a rá kötelező érvényű kárrendezési szabályoktól, melynek egyébként a betartását a MNB szigorúan felügyeli is. Nem felel meg a valóságnak az sem, hogy a balesettel érintett károsultak majd harmadik ország jogának és ítélkezési gyakorlatának megfelelő mértékű kártérítéshez jutnak hozzá

fotó: MTI

Kérdés tehát, hogy akkor milyen mértékű kártérítésre jogosultak a személyi sérülést szenvedett emberek?

Az ilyen típusú baleseteknél mindig kettő nagy csoportra lehet bontani a balesettel kapcsolatban felmerült károk körét.

Az első csoportba természetesen azon vagyoni károk tartoznak, melyek a sérülteket, a hozzátartozókat közvetlenül érték. Ezek egyrészről dokumentumokkal igazolhatóak (Személyi sérülteknél például gyógyszer, üzemanyag költség, rehabilitációs kezelések költsége, stb. Halottak után például temetési költség, gyászruha, halotti tor, gyászhirdetés, koszorú  stb.), másrészről pedig, ha nem igazolható, de a kialakult ítélkezési gyakorlat alapján mégis csak a megtérítendő (például a gondozási többletköltség akkor is jár, ha ténylegesen nem fizetnek érte és a hozzátartozó végzi azt nap, mint nap).

Ebbe a körbe tartozó károk nem tipizálhatók, hiszen minden egyes károsultnál más és más lesz, éppen ezért alapvető fontosságú, hogy azok köre a jövőre nézve is feltárásra és bejelentésre kerüljön.

Ugyanezen körbe tartoznak azok az igények is, melyek bizonyítottság esetén a károsult élete végig járhatnak. Ezen igényeket nevezzük járadékoknak. Példával szemléltetve, ha valamely károsult rendszeres gyógyszeres kezelése válik indokolttá, avagy folyamatosan rehabilitációs, pszichológiai kezelésekre kell járnia, akkor ezen kiadásai ún. véghatáridő nélküli megtérítését igényelheti.

A második csoportba azon kártérítési kör tartozik, mely tulajdonképpen már nem is kártérítés dogmatikailag. A régi Ptk. közismerten nem vagyoni kártérítésként határozta meg azon károk körét, melyek a személyi jogsértés következtében álltak elő.

Konkrétan, ha valamely károsultnak a személyhez fűződő joga sérül egy baleset során (legmagasabb testi épséghez egészséghez fűződő joga, vagy a teljes családi élethez fűződő joga), akkor ennek folytán már sérelemdíj megtérítését követelheti. A sérelemdíj összege nagymértékben fog függni a jogsértés súlyától, ismétlődő jellegétől, a felróhatóság mértékétől, a jogsértésnek a sértettre és környezetére gyakorolt hatásától, stb. A mértékének olyannak kell lennie, hogy magába foglalja a jogsértés társadalmi elítélését és az okozott sérelem kompenzálásához fűződő igény elismerését is. Célja, hogy a személyiségi jogsérelmet szenvedett személynél a megbomlott testi és lelki egyensúly helyreálljon, még ha azt pénzben nem is lehetséges kifejezni.

A fentiek mellett persze figyelemmel kell lenni a magyar bíróságok ítélkezési gyakorlatára is, melyek egyfajta keretet szabnak nevezett kártérítések összegszerűségének. Nézőpont kérdése, hogy ez sok-e, vagy kevés, a mi álláspontunk szerint lehetne magasabb is, hiszen a régió más országaiban a hazainál már magasabb mértékű kártérítéseket állapítanak meg.

Látható tehát, hogy a buszbaleset károsultjai sokféle címen támaszthatnak igényt a biztosító társasággal szemben, melyet úgy gondoljuk meg is kell tenniük, attól függetlenül, hogy a szerencsésebb túlélők, avagy a halottak hozzátartozói közé tartoznak.

A cikket írták: dr. Újvári Zoltán & dr. Báji-Patay Gergely & dr. Ikanov Gábor

 Újvári és Báji-Patay Ügyvédi Iroda

Honlap  Facebook